A tokaji aszú.net oldal azért jött létre, elsősorban, hogy a Tokaji borvidéket a borokat és természetesen az Aszút, mint borkülönlegességet fellendítsük. Ebben a témában szeretnék minél több borászt és szakmabelit meginvitálni, mondják el véleményüket nekik mit jelent a Tokaji Borvidék és miként lehetne javítani, segíteni az itteni borászatokat?
Első interjúpartnerem Zsirai Kata a Zsirai Pincészettől, aki pár éve vette át a családi vállalkozást.
Honlapjukat itt találjátok: -> Zsirai Pincészet
Először is szeretném ha elmesélnéd a saját borász történetedet. Hogyan kezdődött nálad - mindig is erre a pályára készültél vagy azért vonzott téged más szakma is?
Röviden erre úgy tudnék válaszolni, hogy édesapám álmát viszem tovább, ugyanis családunk nem egy több generációs borász család. Pincészetünk alapjait, és alapelveit apukám fektette le, ő volt az első közöttünk akit megérintett és megfogott ez a csodálatos szakma.
Alapból ő sem ezen az úton indult el, csak idősebb fejjel döntött úgy, hogy borkészítésre, és szőlőtermesztésre adja a fejét. Mindez 2003-ban indult el, akkor ugyan még csak a Villányi Borvidéken. Tokaj-Hegyalján 2005-ben vásároltuk meg az első területünket.
Fotó: Zsirai Kata
A szortiment végül 2008-ban ismét bővült, ugyanis Somlón is sikerült egy kisebb parcellát megszereznünk. Most jelenleg ezek alapján 3 borvidéken, összesen 18,5 hektáron művelünk szőlőt. Ennek jelentős része a Tokaji Borvidéken található, majdnem 15 hektár.
Szóval nem mondhatom, hogy már kisgyerek korom óta erre a pályára készültem. Sőt, amikor főiskolára jelentkeztem, még akkor sem éreztem magamban azt a vágyat, hogy borászként végezzek. Így közgadász lettem.
Azonban a sors máshogy alakította az életemet. Az áttörés, az első lökés apukám halála volt, sajnos őt 2011-ben elveszítettük. Addigra már egy nagyon szépen felépített birtokrendszer volt, egy jól működő is vállalkozás keretein belül.
Fotó: Zsirai Kata
Sokat töprengtünk anyukámmal és nővéremmel azon, hogy mi legyen a sorsa a pincészetnek, majd úgy döntöttünk, teszünk egy próbát, és továbbvisszük.
Azt mindannyian éreztük, és tudtuk, hogy nem lehet Zsirai Pincészet, ha nincs mögötte valaki a családból, aki szakmailag belelát, így megbeszéltük, hogy elindítom a borász karrierem. Így végülis csak 2012-ben sikerült elkezdenem borászatot tanulni, és 2013 óta aktívan tevékenykedem a pincészetünk mindennapjaiban.
Neked mit jelent a Tokaji borvidék? - kitudnál emelni egy pár jellegzetességet ami ezt a borvidéket különlegessé teszi?
Nekem Tokaj mindig is a nyugalom szigete volt. Akármikor jöttünk ide a családommal, még ha közben dolgoztunk is a szőlőben vagy a pincében, az kikapcsolódás és felüdülés volt. Azóta is nagyon szeretek a szőlőben lenni, élvezni a dombokat, lejtőket, figyelni, hogy napról napra mi minden változik.
Bár ez ugye a legtöbb borvidéken hasonlóan működik, de ami mégis szerintem Tokajt kiemeli a többi borvidék közül, az egyértelműen a klíma. Fekvésének köszönhetően, ha az időjárás is alkalmas rá, természetes édes bort nyújtó borvidék, melynek még egy nagy előnye, hogy vulkanikus talajon terül el.
Szerinted most hol áll a Tokaji borvidék? gondolok itt arra, hogy az a hagyomány amit a Tokaji Aszúra feltettek, aminek több száz éves hagyományai vannak és ami miatt maga a borvidék híressé is vált kezd eltűnni - helyette pedig egy teljesen más gondolatmenet vette kezdetét. Mit gondolsz erről?
Mint Magyarországon minden borvidék, Tokaj is megszenvedte a kommunizmus időszakát. Ahelyett, hogy a filoxéra járvány után megerősödve újraépítette volna a borvidék önmagát, ehelyett elkezdődött egy olyan korszak, amikor a minőség háttérbe szorult a mennyiség mögött.
Fotó: Zsirai Kata
Ez sajnos hatalmas probléma, ugyanis minőségi borkészítésről hosszú éveken keresztül nem esett szó. Az első kezdeményezések csak a kilencvenes évek közepén indult el, és igazából a mai napig tartanak.
Ha megnézzük a világ többi híres borvidékét, azokon a helyeken több száz évre visszavezethető rendszer figyelhető meg: eredetvédelem, termelhető szőlőfajták, egységes borstílus, hasonló elképzelések. Igazából akár azt is mondhatnánk, hogy Tokaj még az útkeresés időszakában van.
A termelők, borászok most kezdik felismerni, hogy maga a terület, és a szőlőfajták, melyek itt vannak mire alkalmasak, hiszen még mindig csak nagyon rövid múltra tekinthetünk vissza a minőség keresése, megalapozása terén. Tehát ha ezt nézzük, akkor most alakul ki itt az, ami máshol már hagyomány, most fektetik le a borvidék alapjait.
Maga az aszú, és az aszúkészítés még mindig az egyik legkülönlegesebb dolog, ami történhet a borvidéken, és ennek a hagyományait szerintem senki sem kérdőjelezi meg. Azonban mivel egy különleges, több tényezőt megkövetelő jelenségről van szó, így ez nem minden évben kivitelezhető.
Mivel ritkaság, így nyilván keresni kellett egy “mellékvágányt”, amely a szárazborok készítése és megerősítése felé hajtotta a borászok többségét. Viszont ennek a stílusnak még inkább nincsenek történelmi hagyományai, ezáltal a tapasztalatok is még csak kezdetlegesek. Én úgy gondolom, hogy ez az új irány nem rossz, de mindenképp figyelnünk kell a hagyományainkra, és azokat minden áron megőrizni.
Ùgy gondolom rengeteg jó borász van a borvidéken és nagyszerű lehetőségeink vannak a klímát a földtani viszonyokat is tekintve, még is úgy látom kevés az összefogás. Honnan eredhet ez? - szerinted mi lenne a megoldás?
Jogos a kérdés, én is így látom. Több egyesület, társaság működik egyébként borvidéki szinten, de valóban nagyon nehéz összeegyeztetni a dolgokat.
Igazából én úgy gondolom, hogy 2 feltételnek kellene teljesülnie ahhoz, hogy egy jól együttműködő társaság/közösség jöjjön létre.
-> Az első, és legfontosabb, hogy egy olyan szakmai körre illetve pár olyan emberre lenne szükség, akiket a tokaji borászok többsége elismer, akikre felnéznek.
-> Illetve kell egy olyan ember, akinek van rálátása a világra, a borvilág működésére, és mellette van ideje arra, hogy összekösse a borászokat.
Ugyanis az lenne a legjobb, hogy közösen tervezzük meg a hegyvidék alapjait, a további feladatokat, ami csakis akkor fog létrejönni, ha összefogunk.
Én úgy látom, hogy kell pár iránymutató ember, akiknek a tanácsaival, ötleteivel egyet ért a nagy többség. Viszont e mellé szükséges egy olyan személy, vagy személyek, akik ezt képesek egyben tartani, és lemenedzselni. Ezért van szükség borászokra, és szakemberekre is egy ilyen összefogás során.
Melyik az a fajta aminek a legnagyobb jövője van és amit akár világhírűvé is lehetne tenni?
Ebben egyetértek a mostani elképzelések alapján, miszerint a furmint lehetne a zászlóshajónk.
A saját boraidnál mire figyelsz oda, mik azok a mozzanatok a borkészítés során amikre nagyon ügyelsz?
Fotó: Zsirai Kata
Nálunk az egyik legfontosabb alapelv a természetesség. Spontán erjesztünk, és nem használunk semmilyen olyan adalékanyagot, ami megváltoztatná a bor alapjegyeit.
Mik a terveid a jövőre nézve? úgy is kérdezhetném, hogy hol látod magad a szakmádban és hol Tokaj jövőjét?
Saját pincészetünknél még mi is az útkeresés fázisában tartunk. A borok stílusa már kialakult, jelenleg az adott területeink jobb megismerésére fókuszálunk.
A jövőbeni célom elsődlegesen az, hogy a természettel egységben működve minél inkább olyan borokat készítsek, amelyek visszaadják a szőlőfajták és a terület sajátosságait. Legyenek olyan brandek a kínálatban, melyek minden évben megtalálhatóak, még ha nem is minden évben ugyan olyanok.
Itt főleg arra gondolok, hogy ki kell válsztani azokat a dűlőket, amelyek magas minőséget képesek biztosítani. Ùgy gondolom, ha Tokaj kitart azon az úton, ami most elkezdődött egy pár éve – akkor az egész borvidék számára az egyik legfontosabb feladat, a dűlők jobb megismerése, a minőségi borkészítés szigorúbb szabályozása, egy mindenki által elfogadott eredetvédelmi rendszer keretein belül –
Ezek mellett természetesen amit nem szabad elfeledni és elhanyagolni, azok a hagyományaink. Tehát a jövőben marketing szempontból sokkal többet kellene foglalkozni a természetes édes borokkal, és egyértelműen az aszúval is.
